Hogy jártunk 4 nap alatt 3 régióban? - képekkel
Szerencsésen bejártuk Krisztivel, egy másik magyar lánnyal Parmát (Emilia-Romagna régió), Bolognát (Em-Rom régió), Firenzét (Toscana), Perugiát (Umbria) és Sienát (Toscana) (mást nem tudtunk beszervezni, mert mindenkihez jöttek látogatóba, vagy vizsgája volt/lesz és tanul). Valószínűleg mindegyik városban el lehetne tölteni ennyi időt, nem összesen az összesben. :D Na, de most következzen az utunk beszámolója.
Minden péntek hajnalban kezdődött, mivel 7.25-re már egy metrómegállónál kellett lennünk, innen indultunk telekocsival Parmába (én ugye biciklizem, a rendszer 7-kor nyit, úgyhogy tekertem rendesen a "hajnali" sötétben..), a reggelinket már a Giardino Ducaliban eszegettük Parmában. Utána nagyjából bejártuk a várost, kedves kis hely, de én valahogy úgy képzeltem, hogy tele lesz sonka- meg sajtbolttal (valahogy úgy, ahogy Hollandiában láttam). Ehhez képest bementünk pár boltba, és 50-100 grammos előrecsomagolt (!!!) kiszerelésben lehetett kapni Prosciutto di Parma-t és Parmigiano Regano-t (a sajtot lehetett nagyobb darabokban is kapni). Hát mondom, ugyanezt meg lehet kapni Milánóban az Esselungában is, ezért aztán nem kell idejönni.. Na de szerencsére addig mentünk míg találtunk pár hitelesített igazi sonka és sajteladóhelyet, nyilván mindenféle más olasz dologgal kiegészítve (de a lényeg a sonka, meg a sajt). :) Az áraik egyébként az érettségtől függnek, a parmezán esetében 20 eur/kg körül van a 24 hónapos (ez már egészen érettnek számít), a pármai sonka olyan 25 eur tól 100 eur ig kilónként.
Ezután robogtunk is tovább Bolognába (a tortellini szülővárosának tartják, és az itteni mortadella is híres), megnéztük a Piazza Nettunot, a San Petronio templomot (a Szt Péter bazilikánál is nagyobb templomot akartak építeni, aztán inkább máshogy osztották el a pénzt, és építettek egy másik városban is egy templomot), próbáltuk megkeresni az ingyenes Museo Morandit is, de egyrészt ahol kéne lenni, ott egy helytörténeti kiállítás van és az sem ingyenes (ezt legalább 30-45 perc alatt sikerült kideríteni a helyi járókelők, a polgárőrök és egy rendőr segítségével), szóval inkább sétálgattunk tovább. Rengeteg nagyon szép és jó hely van itt, már maga a sétálgatásból is sokat kap az ember. Természetesen megnéztük az egyetemet is, csak egy kis részét lehet megnézni "külsősként", egyébként chipkártyával lehet bejutni. Körülötte egyre több angolul beszélő emberkét lehet hallani, az előtte lévő téren pedig rengeteg fiatalt és emberkét látni, persze az is közrejátszhat, hogy péntek délután/este jártunk ott. Ami furcsa volt számomra az az, hogy a szembelévő épület és az egyetem oszlopai is tele voltak ragasztva, plakátolva mindennel, de tényleg mindennel, és hogy ezt így hagyják és engedik.
Még vacsoráztunk egy helyen, amit egy couchsurfing-es helyi lakos ajánlott, végre nem a turistás helyeken "tourist menu"-t vagy hasonlót, hanem egy kis eldugott hangulatos utcában ravioli bolognese-t. (Amúgy talán errefelé kevesebb a tipikus "turista étterem", talán Sienában volt nagyon jellemző, de ez majd később jön). Erre azt hihetné az ember, hogy az itthon megszokott bolognai szósszal megtöltött kis tésztadarabokat jelenti, de nem, ez ricottás töltelék kis zsályával/kakukkfűvel (ezt nem tudtuk eldönteni, és lefordítani sem..). Ami nálunk a bolognai spagetti, az itt pl "penne al ragú" (ha benne van a "ragú", akkor lesz benne hús). :) Nekem egyébként Bologna volt az a hely, amit nagyjából a pályaudvarról kilépve egyre inkább megszerettem.
Még nem volt vége az első napnak, le kellett érnünk Firenzébe, mert oda foglaltunk 2 éjszakára szállást (meg csak jobb este utazni, mint másnap, amikor az "értékes" városnéző idő telik el). A vonatjegyet Bolognába vettük meg (már a rendszer jelezte, hogy 10 perc késésben van a vonat, de nagyjából pontosan érkeztünk ennek ellenére F-be), rengeteg automata áll rendelkezésre, a rendes jegypénztárban mindig óriási sorok vannak. A jegyet egy automatába kell érvényesíteni, gyakorlatilag ráírja az állomás nevét és a dátumot.
Szerencsére a szállás nem volt messze a Firenze Santa Maria della Novella állomástól (és a belvárostól sem), de elég messze volt a turisták zsibogásától. Rögtön egy instant éjszakai városnézéssel kezdtük, a tornyokat követve, rengeteg ember az utcákon és a piazzákon, úgyhogy nem voltunk egyedül, pedig már 9-10 óra is bőven elmúlt.
Másnapra már megvoltak a lefoglalt jegyeink (+4 eur/múzeum) az Uffizi Galériába és az Accademiára, de ez sem segít semmit, ugyanúgy sorbanállás ("please join the queue", waaa), kicsit rövidebb a sor, mint akik nem foglaltak és talán gyorsabban halad minimálisan.. Egyébként egész Firenzét ez határozza meg. Visszatérve a programhoz, megnéztük Dávidot, tényleg aránytalan néhol (pl a kézfeje) és egyébként óriási; és mellette sok más szobrot (többek között pár Michelangelótól származót is) és képet. Ezután sorakozás a Duomonál, közben én elsorakoztam magam a tourist office hoz, ahol ugyanúgy hosszas várakozás után sikerült szereznem várostérképet, a délutáni program, egy óriási ricottás-spenótos calzone beszerzése után pedig következett a Galleria degli Uffizi. A múzeumhoz van mindenféle itenary az interneten, melyik teremben, mit érdemes megnézni, mik a legfontosabban, ha az ember 1,5-3 óra alatt be akarja járni a termeket (ha jól emlékszem 91-es még biztos, hogy volt), ezeket hiába menti le az ember, hogy majd offline tudja követni a termeket, valahogy úgy van megoldva, hogy internet nélkül ne lehessen használni (a múzeum honlapján csak az olasz verzió van fenn, de azt legalább lehetett használni offline módban is, és a lényeget kiszűrtük belőle), egyébként más olasz honlapok is hasonlóan használhatók offline, na mindegy. :o Végül megnéztünk mindent, ami fontos, annak ellenére, hogy átépítések miatt bizonyos termek képei át vannak ide-oda helyezve. A végére már teljesen beleszédültünk a művészetbe, úgyhogy elmentünk a Salvatore Ferragamo múzeumba. Valószínűleg fogalma sincs az átlagembernek, hogy mi ez (nekünk se volt pár héttel ezelőttig/szeptemberig), gyakorlatilag ez, alapvetően egy luxuscipőmárka, hollywood-i sztároknak (normál és filmbeli használatra), meg királyoknak/királynőknek készítettek/készítenek cipőket. Az sokat elmond a cég nevét adó alapítóról és a márkáról, minőségről, stb (:D), hogy orvosi tanulmányokat kezdett azért, hogy elkészítse a legtökéletesebb cipőt, állítólag (egyetemi fashion and luxury tanár) ezek a cipők bármikor, bármeddig kényelmesek. Apropó cipő, lenne egy kérdésem, hogy otthon is majdnem minden nő nagyjából (elegánsabb fekete) férficipőnek megfelelő lábbelit hord? Mert itt azt hordanak és azt lehet kapni, és a kirakatban néha komolyan nehéz megállapítani, hogy akkor most ki a célközönség..
Firenzében van az Uffiziken, Mediciken és Dávidon kívül egyébként sok (luxus)divatcég központja, múzeuma, stb. A Gucci museo például egy külön márka nagyjából, a shop részleg hosszabb nyitvatartással rendelkezik, úgyhogy oda sikerült bejutni (meg amúgy is, azért egy ilyen "divatos" múzeum elég volt).
Még aznap, rendes turistához mérten, meg kellett nézni a naplementét a Piazza Michelangeloról, a probléma csak annyi volt, hogy a cipőkkel kicsit elment az idő (:)) ), és ugye fel is kell menni egy nagyobb dombra, úgyhogy majdnem lement a nap, mire felértünk, de azért pár képet még sikerült készíteni. Persze itt is rengetegen, nemcsak turisták, háttérben utcazenész zenélget mindenfélét, szóval nagyon romantikus a dolog, érdemes lehet megnézni, hogy aznap mikor megy le a nap, és előtte odaérni. ;)
Vacsorára maradt a calzonéből, meg beestünk egy boltba zárás előtt fél perccel, és sikerült találni Bresaola-t (ez egy sonkaféle, nagyjából 50 eur/kg-os áron fut, de színtiszta, hajszálvékony hús) meg egy kisebb chiantit (régióra jellemző borféle).
Másnap fél 9 körülre már a Pitti Palotában a Boboli kertnél voltunk, semmi sor (végree!!), tiszta ködös volt az idő, csak pár turista szállingózott a Ponte Vecchión és a kertben is (jessz!). Óriási terület, gyönyörű kertek és kilátás, mindenhogy kombinálják a jegyeket, úgyhogy ruha, ezüst, porcelánmúzeumban is voltunk, plusz az egykori Medici rezidenciát (komolyabb művészeti gyűjtemény megintcsak) is bejártuk.
A keresztelőkápolnába sikerült bekukkantani reggel (akkor még nem volt nyitva, később meg ugye óriási sorok..), viszont kimaradt a Medici Kápolna és a Duomo 500 lépcsős kupolája (megintcsak sor és idő..). Mindenesetre kiderült, hogy az épület, ahol laktunk, tetőteraszáról is gyönyörű kilátás nyílik a városra, úgyhogy legalább ezt megnéztük még az utolsó pillanatban az indulás előtt. :)
Perugiába olyan fél 5 körül érkeztünk (egyébként telekocsival mentünk volna, de lemondta a sofőr előző nap), kicsit tanakodtunk a helyiek segítségével, hogy hogyan is kéne eljutni a Masterchoc (csoki)fesztiválra, végül egy bácsi a jegyvásárlástól kezdve, az minimetró állomásig kísérve segített, közben mesélt a gyerekeiről, akik mind Milánóban dolgoznak, mert csak ott van munka.. Ez a minimetró közlekedik a városban, vagyis a történelmi belvárosba ezzel lehet feljutni, nagyjából néha hullámvasútra hasonlít, teljesen önműködő, vagyis nincs rajta vezető, és nagyjából 15 embert képes szállítani (de elég gyakran járnak), azt hiszem 2 bicikli is elfér rajta hivatalosan. Tehát feljutottunk a hegyre, és a városba, rengeteg ember, a legtöbben ekkor már lefelé jöttek, óriási sorok a visszafele oldalon (most legalább jó helyen voltunk :)) Begyűjtöttük az előre megvett Chococard-jainkat, amivel kaptunk egy halom csokit, meg egyebeket, közben persze nézegettük a mindenféle csokimárkák standjait :) :) Tudom, hogy drágák a kézműves csokik, meg úgy általában a finom csokik, de szerintem itt az átlagnál is drágább volt pl egy Lindt vagy Ritter tábla (persze, nem ezeket kell venni, ha Olaszo ban van az ember csokifesztiválon), de átlagosan 40 eur/kg körül volt a csokik ára, és ez így volt kiírva, mert nagy tömbökből vágták/törték az embereknek. Volt csokitömbből csokiszobor faragás is, csokicipő, csokiszerszámok, csokipizza, minden, amit el lehet képzelni, és az csokiból..
Ez az esténk volt a legérdekesebb, mert az első couchsurfing kalandunkat éltük át. Összességében jól sikerült, egy kedves huszonvége-harmincas pár fogadott be minket, ők gyakran fogadnak így utazókat, és ők is így járják a világot, pl már voltak magyar vendégeik és náluk voltak Budapesten tavaly. Perugiából Sienába telekocsival mentünk volna az eredeti tervek szerint (a vonat olyan 30-50 eur között van valahol 3 átszállással), de lemondta a sofőr (erről kb este 11-kor értesültünk, és másnap 7-kor indultunk volna..). Viszont szerencsénkre a fogadó emberünknek Bolognába kellett menni a munkája miatt, úgyhogy Firenzéig el tudott minket vinni, onnan meg már jól el lehet jutni Sienába vonattal is.
És akkor jöjjön Siena, nem hagyhattuk ki a Campo-t (minden út ide vezet), a kagyló alakú teret, a Duomo-t, aminek a padlózata most éppen teljesen látogatható és látható, a keresztelőkápolnát, az altemplomot, a Museo dell'Opera-t és a kilátást a Facciatone-ról (az all inclusive ticket ezt mind tartalmazza). Sétálgattunk, próbáltunk valamit keresni ebédre, de annyira benn voltunk a városban, hogy tourist menün kívül, csak 15-20 euró/főétel helyeket találtunk, úgyhogy végül maradtunk egy jó gyrosnál (úgyis régen ettem). És valóban igaz az, hogy minden gyrososnál, kínainál ott vannak az olasz ételek (leginkább pizzák) is, és például frissen sütött tortillába (vagy inkább pizzatésztába) kaptuk a gyrosunkat. Majd visszamentünk Firenzébe, mert onnan (viszonylag jó áron és) sűrűn jönnek telekocsisok Milanoba/felé.. :) Még egy gondolat Siénáról, sok csoport (még a Led Zeppelin magyar utazási iroda csoportjával is találkoztunk), sok turista, persze ugyanez Firenzében is megvan (ott is találkoztunk több magyarral is, még valami egyetemi művészeti csoporttal is az Uffiziben, akik egy napra jöttek Firenzébe..), de Sienaban még többnek tűnik, pedig annyi kis sétálóutca van, de mind tele volt emberrel. Ami a turistákat illeti F-ben és S-ban is számos amerikaival/csoporttal, némettel, és franciával találkoztunk (és még volt egy valami hörgős nyelvű nép is, nem jöttünk rá, hogy kik lehetnek).
Összességében jól éreztem magam ezalatt a pár nap alatt, érződött, hogy délebbre mentünk Milánótól, egyre kedvesebbek (nem arról van szó, hogy a milánóiak nem kedvesek, csak kicsit "zordabbak", persze csak olaszos mértékben) voltak az emberek és a városok is egyre mediterránabbaknak tűntek. A telekocsi is jól működik itt (kivéve, amikor lemondják), és a couchsurfing is jó móka. :) (mondjuk Nápolyban még gondolkodom, hogy merjek-e keresni fogadó embert.. :))
Pár képet töltöttem fel (sajnos nem enged sokat), és még egy kis zenét is rakok fel. :)