A fenti mondat (a játéknak vége, mi vagyunk a világbajnokok) állt a brémai "FUTÁR" kijelzőkön, na meg persze, hogy a WM-ünneplés miatt fennakadások lehetnek a városban.. (volt is)

Also, már egészen belejöttem a németezésbe, de még nem tartok az anyanyelvi folyékony szintnél, mint kb a többiek. Még mindig ugyanaz a tanár tartja az órákat, aki a múlt héten, szerencsére, már nem sokáig. Már kicsit mindenkinek elege van belőle, nagyjából mindenkit hülyének néz, egyedül talán a francia lányt nem, de azt meg beképzelt okoskodóként kezeli. A görög-német ellentét sokszor kijött a múlt héten, szegény görög lány meg csak hallgatta, ma egyébként egy újabb görög srác érkezett (:D). A magyarokat se hagyja ki a jóból, a Maslow-piramisról volt szó, és a piramis csúcsa ugye az önmegvalósítás, erre bekérdezte, hogy Magyarországon ismerjük-e ezt a szót, van-e erre lehetőség..

Az első héten majdnem minden este volt szervezett program, szerdán a "Curry Wurst Party - Welcome Party" és csütörtökön a "Disco Tour". A Curry Wurst Party nevéből adódóan curry wurst eszegetés volt, közben meg egy kis party rengeteg amerikaival és indiaival (háttérben pedig meccs). Egyébként a világ szinte minden tájáról érkeztek emberkék a brémai nyári egyetemre. Érdekes amúgy, hogy mi takarítani meg dolgozni megyünk camp leadernek Amerikába, ők meg a nyári szünetben Európába ruccanak ki egy kicsit tanulni, meg megnézni, hogy mi is ez itt kicsit pontosabban. A Disco tour lényegében kocsmatúrának fordítható le, de a Wirtschaft & Management kurzus ismerte ezeket a helyeket, az egyik az volt, ahová az első nap tértünk be, a másik pedig a "meccsnéző törzshelyünk". Ezután még elvittek bennünket Bréma első discojába, Lila Eule (elvileg egész Németországban is az első, de ebben nem vagyok biztos), rajtunk kívül éppen nem is volt senki, utána még továbbment a csapat a mostanában legmenőbb helyre. Ide én már nem mentem, de elvileg úgy nézett ki, mint egy cirkusz, és nem volt jó..

Mindeközben végig rossz idő volt, talán már csütörtökön kevesebbet esett az eső. Egyébként első nap megmondták, hogy Észak-Németországban vagyunk, ennek az előnye, hogy szinte mindenki Hochdeutsch-ot beszél, tehát itt beszélik a "legszebb" németet, és a hátránya az időjárás.. Ami még érdekes, de pozitív, hogy este 10-fél 11-ig világos van. Ganz gut.

A hétvégére szerencsére már használhatóbb volt az időjárás, a központilag szervezett hamburgi kirándulásra el is mentünk a másik magyar lánnyal. Nem voltunk túl sokan, nagyjából Hamburg egész központi része le volt zárva egy triatlonverseny miatt, plusz emiatt a belváros eléggé tömött volt, de azért vezetéssel körbejártuk gyorsan a várost, majd egy kis másfél órás hajókázás következett a kikötőben, óriási kikötő, óriási hajókkal, rengeteg konténerrel és egyéb rakománnyal (igyekszem majd képeket is felrakni :)).

Tegnap volt ugye a döntő, egész nap már mindenki mezekben, zászlókkal volt felszerelkezve, még a buszokra és villamosok tetejére is felrakták a német és a brémai zászlót. Délelőtt egyébként kinéztem a bolhapiacra, na itt már mindent beszéltek, de a Hochdeutschot azt biztos nem, mindenféle nemzet, mindenféle polgára árult mindent, de tényleg mindent, amit el lehet képzelni. Volt persze a szokásos szuper késkészlet, meg a régi porcelánok, meg biciklik, porszívók, fűnyírók, mercedes dísztárcsák, de egyébként sokan kvázi civilként kijöttek egy kis autóval (a profik óriási kamionokkal, de legalább lakókocsival vagy mikrobusszal érkeztek) a barátjukkal, barátnőjükkel kiárulni az otthon feleslegessé vált dolgokat, ruhákat, könyveket, órákat, stb. Így be is szereztem egy olasz szókártyacsomagot meg egy pons igeragozási táblázatot. :) Ételként kolbászt, sült krumplit és palacsintát lehetett kapni, de volt egy vegán lakókocsi is.

Visszatérve a tegnapi nap csúcspontjához, a döntőhöz: minden egyes védésnél, labdabirtoklásnál már nagy taps és "los, los, los" (gyerünk) kiabálások, persze nem maradhatott el az "ollé ollé ollé ollé unser Mannschaft, super Deutschland, super Deutschland..." kiáltás sem, de most a döntőnél sokkal koncentráltabbak és stresszesebbek voltak a meccs alatt a németek, úgyhogy a végén aktívabbak voltak kiabálás és ünneplés téren.. Na de akkor mindent kiadtak magukból, este sokáig szóltak az autódudák (szerencsére viszonylag közel a meccsnéző helyünkhöz, egy csendes, rendezett kis utcában lakom).

A kazah kis lakótársam továbbra is mindent megörökít és mindenről beszámol az otthoniaknak, a meccseket nem jött el megnézni, pedig ezek azért nem mindennapi meccs-nézések voltak. Már tudja azt is, mi az az uborka és, hogy hogyan működik a mosógép, sőt, hogy létezik és, hogy azzal is lehet mosni, nemcsak kézzel egy lavórban folyékony szappannal.. :D szóval nem csak neki lehet óriási kultúrsokkja, hanem nekem is megvan Kazahsztán felé.. Néha adódnak kisebb-nagyobb problémák, de remélhetőleg jól meg tudjuk oldani őket, bár már azt hittem, hogy 10 év kollégiumi lét után mindent elviselek, és (majdnem) mindent tolerálok, de kiderült: NEM! :D

kicsit ez a bejegyzés talán hosszúra sikeredett, majd igyekszem többször kevesebbet írni. :)