Már pár Erasmus beszámolóban írták, hogy havi egy ATM (helyi BKV) sztrájkra kell számítani. Ez egészen ki is ment a fejemből, egészen szeptember 29-éig, amikor az ISD Office (a csereféléven lévő nemzetközi diákokkal foglalkozó iroda) posztolta a hírt, miszerint szept. 30-án sztrájk lesz a nap bizonyos részeiben (csak, hogy meglegyen a havi egy, ez fontos..). Mindenki eléggé ráaggódott, de leginkább azok, akik a gyalog egy órányira lévő kollégiumban laknak (a cserediákok nagyrésze, már aki kapott kolit). Egyébként a várakozásokkal ellentétben, nagyjából minden járt, csak ritkábban, szóval ennyit az olaszok sztrájkolásáról.. Engem ez nem nagyon érintett, mivel én gyalog szoktam egyetemre járni.

Alapvetően a milánói közlekedésről akartam írni, nem a sztrájkról, úgyhogy rá is térnék a lényegre. Nagy újdonság nincsen a tömegközlekedés terén, van 3 metróvonal (viszonylag jól lefedik a várost, egy-egy vonal az útvonalak végén többfelé ágazik, ja és nem építenek négyes metrót), sok villamos, sok busz és troli. A járművek állapota eltérő, vannak újabb és régebbi villamosok, a metróra azt mondanám, hogy valamivel jobb (na jó, lehet, hogy többel), mint a mi M3 vonalon közlekedő járgányaink. Egy vonaljegy ára 1,50 eur (Milano városi határán belül érvényes, sok metróvonal végállomására ilyen jeggyel nem lehet kijutni), havi bérlet diákoknak 22 eur. És, havi bérletet nem lehet csak úgy venni, mint nálunk, külön chipkártyát kell igényelni, amihez olasz adószám, meg ilyen kedves bürökratív számok kellenek (ezután kb 2 hét és megjön a kártya, a kártyát hónap 15-e után nem lehet feltölteni), ezek után úgy döntöttem, hogy én ebből a játékból kimaradok. Adminisztráció így is van elég, mind a küldő, mind a fogadó egyetemen.

Ja, és az éjszakai közlekedésről: alapvetően csak pénteken és szombaton van, de a többi napokon is pl metrópótló buszok járnak, szóval lehet közlekedni. Egyébként a metrók, villamosok (buszokkal és trolikkal nem volt dolgom, de feltételezm, hogy azok is) sokkal tovább járnak, mint nálunk (metró pl fél 1-1-ig).

Ami ezen kívül nagyon pozitív, hogy sokan használják a public sharing megoldásokat. A városban létezik közösségi kerékpár- és autóhasználat. A BikeMi rendszert már sikerült az első héten kipróbálnom, sokkal használhatóbb a rendszer és a bicikli is, mint a BuBi. Interneten vagy az ATM irodákban lehet előfizetni rá, napi (2,5 eur), heti (6 eur) és éves (36 eur) jegyek vannak. A napi és hetijegy vásárlás elég egyszerűen megy, mert a fizetés után rögtön megkapja az ember a kódot, amivel kiváltható a bicikli. Az éves picit bonyolultabb, mert postán küldik ki a kártyát. (juhéé nekem is megérkezett!!)

A másik jó dolog a car sharing, az is hasonlóan működik, a regisztráció után (csak eu-s jogsit fogadnak el, így jártak az amerikaiak) kb 0,25 eur/percért lehet használni az autókat (ez már a legtöbb esetben a benzint is tartalmazza). Külön alkalmazás van arra, hogy hol található a legközelebbi autó a felhasználóhoz, és azon keresztül le lehet foglalni a járművet, utána meg csak be kell pötyögni a személyes kódot az autó érintőképernyős kis rendszerébe. Több cég is működik, olyan 400-600 közösségi autó futkorászik Milánó utcáin, eléggé gyakori látvány. Jellemzően (kis városi autókat lehet így használni (Smart, természetesen Fiat 500, stb). Ez a normál, saját tulajdonú járművekre is igaz, persze előfordulnak kivételek, de azért egy kis Fiattal, vagy Minivel,  vagy Tango 600-zal (egyszemélyes autó), de adj'Isten egy Alfa Romeo MiTo-val is jobban lehet az össze-vissza parkolást/zebrára állást/járdára állást több sorban gyakorolni.. :) :)