Az első igazi nap, már volt tanítás, megvolt az eligazítás, mindenki üdvözölt bennünket, kb 20 perc alatt értünk be, kicsit aggódtam, nehogy elkéssünk, csak Németországban vagyunk, és még nem Olaszországban.. Befelé a villamoson már azt hallom, hogy valaki épp elemzi, hogy a magyar foci egy nagy „piece of sh*t”, tudtam, hogy már nem vagyok egyedül magyar.. :D Kiderült, hogy senki nem került kollégiumba, hiába kérte azt, például a magyar srácék egy nagy házban vannak 2 emeleten laknak diákok, és lenn meg a házinéni..

Az eligazítás után felkísértek bennünket a termünkbe, a főiskolának 4 épülete van, mi nyilván kb a legmesszibbe vagyunk (azért nem olyan vészes). 9 fős csoportban tanulunk, van görög, olasz, francia, orosz, cseh (aki vietnámi), angol (aki Oroszországban született) és egy másik magyar lány is, aki Sopronban tanul és ugye a kazah lakótársam. Mindenki elég jó szinten (felső) van németből, és mindenki valami gazdasági dolgot tanul, kivéve a görög lányt, ő germanisztikát tanult, dolgozott is némettanárként, aztán most a turizmusban dolgozik. A tanár is elég jó fej, sokáig volt a dékán a suliban, úgy tűnik, elég sok tapasztalattal rendelkezik. Ő viszi az első két témát, a többit majd más.

Ma két blokk volt, kb ilyen mikro, makro, üzemgazdaságtan-féleséget vettünk, kicsit nehéz volt követni. A tanár szépen beszél, csak néha gyorsan és nem annyira artikulálva..

Az óra után mentünk tovább egy eligazításra a kirándulásokról, Brémáról, a suliról, az ottani nyári egyetemről, innen mentünk ebédelni a menzára. Itt ehetsz szendvicset, gyümölcstúrót, pudingokat és más desszerteket, hamburgert, többféle kolbász közül választhatsz és van napi menü is, ami két fogásból áll. Az árazás nagyon jól ki van találva: három ár van kiírva A, B és C (az A a legalacsonyabb, C a legmagasabb). Az A árat fizetik az itteni diákok, a B-t az itt dolgozók, a C-t pedig a külsősök, mert az ebédlőbe kívülről is be lehet menni. A hamburger 5 eur körül van (még üveg Coca-Cola pohár is jár hozzá), a napi menü 2,35 (ezek „A” árak), szóval eléggé „günstig”. Utána kitaláltuk, hogy hazamegyünk, sőt nem is villamossal vagy busszal, hanem gyalog, mondom, oké, nincs annyira messze, viszonylag jó az idő. Eljutottunk a főtérig és a Roland szoborig (ez a mindent meghatározó pont), elvileg Nika tudta az utat, mert ők bejárták a házinénivel, de sajnos a gyakorlatban nem, úgyhogy a főtérnél tovább nem jutottunk, lassan meg egyébként is vissza kellett érni a Rolandhoz, mert ott kezdődött háromkor a városnézés, a jogi kurzusosokkal voltunk együtt (itt van a magyar srác is). Ott is van spanyol, lengyel, dél-svájci (ő is olaszul beszél egyébként otthon), ők sokszor már mindenféle nyelven beszéltek nemcsak németül, én azért erőltetem a németet, végülis azért vagyok itt, ami nagyon nem megy, vagy nem tudom a szót, azt mondom csak angolul. 2 óráig jártuk a várost, néha elvesztettük a fonalat, de azért nagyon érdekes volt a vezetés, és megtudtuk, hogy azért ünnepeltek itt az utóbbi napokban, mert évfordulója van annak, hogy a brémai Városháza bekerült az Unesco Világörökségei közé, ennek örömére nyílt napot tartottak, bárki bemehetett a Városházára teljesen ingyen egész nap.

Ezután sikerült is találni egy helyet, ahol 1 eur-ért adnak 0,2 dl sört (ez happy hours nak számít), úgyhogy kipróbáltuk a világos házi brémai sört, sajnos nem emlékszem pontosan a nevére, de még biztos fogunk oda menni. :)

Hazafelé újra megpróbáltuk a gyalogos hazajövetelt, és végre sikerült. Elvileg már a wifinek is működnie kéne, mert most egy kábelt használunk mindketten, és ez nem annyira kényelmes senkinek sem. Közben kiderült, hogy a szállást mindenki külön intézi a szállásadóval, még senki nem fizette ki, a házinéni holnap akkor jönne a pénzért, ez a dolog kicsit meglepett, miután megkérdeztem vasárnap, hogy akkor minden rendben van a ki- és befizetésekkel, szóval ezek szerint nem.

A lakótársam egyébként mindent fényképez, még a magos zsemlét is, amit vett, mindent közvetít haza, ő is csak másodjára van külföldön, a többiek otthon egyáltalán nem léptek még soha ki a volt szovjet országok területéről.. Egyébként viszonylag jól megvagyunk, azért érezhetően otthonosabban mozgok Németországban, meg úgy az európai világban..