(az internet miatt eddig word be írtam a dolgokat, ma már legalább 2 kábelünk van..)

Eljött ez a nap is, mikor az első brémai napról számolhatok be. Az utóbbi napokban már nagyon izgatott voltam az egész brémai kurzus miatt és persze amiatt is, hogy az olaszok még mindig nem jeleztek vissza a megbeszélt szobánkkal kapcsolatban. Reggeli után indultunk el Brémába, elég nagy volt a forgalom, Magdeburg után egyre több dán, svéd és holland autó és lakókocsi tűnt fel az úton. Egy órára érkeztünk meg az iskolához, szinte hihetetlen volt ott lenni végre, és nemcsak videón meg képeken nézni a campust. DAAD ösztöndíjasként először az ösztöndíj fennmaradó részét kaptam meg, és nem is értettem, hogy miért, hiszen én arra számítottam, hogy a szállás miatt még pluszban kell majd fizetni, de állítólag minden rendben volt (később derült ki, hogy nem teljesen). Azután megkaptam a kis mappámat, benne minden fontos és hasznos dologgal, mint brémai közlekedésbérlet, hozzá térkép, kinti diákigazolvány(féleség), brémai útikönyv, mindenféle tájékoztató az iskoláról, az internethasználatról, házirend, taxitelefonszámok és még egy fontos dolog: a szállás. Eredetileg kétágyas kollégiumi szobát kértem, de végül egy ún. „Wohngemeinschaft”-ban lakom (osztott lakásnak felel meg) egy Nika nevű kazah lánnyal. Elvileg úgy működik a dolog, hogy amint megérkezel a főiskolára, szólnak a lakástulajdonosnak, hogy jöjjön be érted, és vigyen el a szállásra, mivel mi autóval voltunk, ezért egyszerűbb volt, hogy csak mi megyünk a megadott címre és majd ott vár a tulajdonos. Az egész városban mindenhol ember, az utcák lezárva és mindenhol elterelések, és egyébként az utcák legtöbbje egyirányú, úgyhogy a gyalog is alig 20-30 percre lévő lakást sikerült szerintem ennél több idő alatt autóval megközelíteni.. A lakásban a házinéni és a kazah lány várt, ő már előző nap érkezett, gondolom nem olyan nagy sűrűséggel járnak a gépek Kazahsztánból.. A nő (lehet, hogy pontosabb megnevezés a nyanya :D) kedvesnek tűnt, megmutatta a lakást, a pincét a mosógépekkel és a szárítógépekkel, merthogy az egész házban (3 emeletes társasház) elvileg 2 mosógép és ugyanennyi szárítógép van, mindenki ezeket használja a saját konnektorával. Ezután Anyuékkal még bementünk a városba, mindenhol tömegek sétáltak/hömpölyögtek, ünnepeltek (nem tudjuk, hogy mit, a házinéni se tudta megmondani, bár ő Bréma külvárosában lakik valahol). Este még beszélgettem a lakótársammal, mindenféle dolog kiderült, például, hogy az egyik barátnője valahogy Magyarországra került, és annyira megtetszett neki az ország és a nyelv, hogy elkezdte tanulni a magyart, aztán inkább azt mondta, hogy legalább olyan nehéz, mint a kínai.. :D :D na gut!

Btw. nyelvek, nekem is kicsit kínai még a német, egész jól értek mindent, viszont, még a beszélgetés nem megy olyan folyékonyan. És még amúgy túlvagyok egy 2 órás orosz skype-oláson (a kazah lány nyilván nem ismeri a fülhallgatót), das ist super!!