Szerencsésen bejártuk Krisztivel, egy másik magyar lánnyal Parmát (Emilia-Romagna régió), Bolognát (Em-Rom régió), Firenzét (Toscana), Perugiát (Umbria) és Sienát (Toscana) (mást nem tudtunk beszervezni, mert mindenkihez jöttek látogatóba, vagy vizsgája volt/lesz és tanul). Valószínűleg mindegyik városban el lehetne tölteni ennyi időt, nem összesen az összesben. :D Na, de most következzen az utunk beszámolója.

Minden péntek hajnalban kezdődött, mivel 7.25-re már egy metrómegállónál kellett lennünk, innen indultunk telekocsival Parmába (én ugye biciklizem, a rendszer 7-kor nyit, úgyhogy tekertem rendesen a "hajnali" sötétben..), a reggelinket már a Giardino Ducaliban eszegettük Parmában. Utána nagyjából bejártuk a várost, kedves kis hely, de én valahogy úgy képzeltem, hogy tele lesz sonka- meg sajtbolttal (valahogy úgy, ahogy Hollandiában láttam). Ehhez képest bementünk pár boltba, és 50-100 grammos előrecsomagolt (!!!) kiszerelésben lehetett kapni Prosciutto di Parma-t és Parmigiano Regano-t (a sajtot lehetett nagyobb darabokban is kapni). Hát mondom, ugyanezt meg lehet kapni Milánóban az Esselungában is, ezért aztán nem kell idejönni.. Na de szerencsére addig mentünk míg találtunk pár hitelesített igazi sonka és sajteladóhelyet, nyilván mindenféle más olasz dologgal kiegészítve (de a lényeg a sonka, meg a sajt). :) Az áraik egyébként az érettségtől függnek, a parmezán esetében 20 eur/kg körül van a 24 hónapos (ez már egészen érettnek számít), a pármai sonka olyan 25 eur tól 100 eur ig kilónként.

Ezután robogtunk is tovább Bolognába (a tortellini szülővárosának tartják, és az itteni mortadella is híres), megnéztük a Piazza Nettunot, a San Petronio templomot (a Szt Péter bazilikánál is nagyobb templomot akartak építeni, aztán inkább máshogy osztották el a pénzt, és építettek egy másik városban is egy templomot), próbáltuk megkeresni az ingyenes Museo Morandit is, de egyrészt ahol kéne lenni, ott egy helytörténeti kiállítás van és az sem ingyenes (ezt legalább 30-45 perc alatt sikerült kideríteni a helyi járókelők, a polgárőrök és egy rendőr segítségével), szóval inkább sétálgattunk tovább. Rengeteg nagyon szép és jó hely van itt, már maga a sétálgatásból is sokat kap az ember. Természetesen megnéztük az egyetemet is, csak egy kis részét lehet megnézni "külsősként", egyébként chipkártyával lehet bejutni. Körülötte egyre több angolul beszélő emberkét lehet hallani, az előtte lévő téren pedig rengeteg fiatalt és emberkét látni, persze az is közrejátszhat, hogy péntek délután/este jártunk ott. Ami furcsa volt számomra az az, hogy a szembelévő épület és az egyetem oszlopai is tele voltak ragasztva, plakátolva mindennel, de tényleg mindennel, és hogy ezt így hagyják és engedik.

Még vacsoráztunk egy helyen, amit egy couchsurfing-es helyi lakos ajánlott, végre nem a turistás helyeken "tourist menu"-t vagy hasonlót, hanem egy kis eldugott hangulatos utcában ravioli bolognese-t. (Amúgy talán errefelé kevesebb a tipikus "turista étterem", talán Sienában volt nagyon jellemző, de ez majd később jön). Erre azt hihetné az ember, hogy az itthon megszokott bolognai szósszal megtöltött kis tésztadarabokat jelenti, de nem, ez ricottás töltelék kis zsályával/kakukkfűvel (ezt nem tudtuk eldönteni, és lefordítani sem..). Ami nálunk a bolognai spagetti, az itt pl "penne al ragú" (ha benne van a "ragú", akkor lesz benne hús). :) Nekem egyébként Bologna volt az a hely, amit nagyjából a pályaudvarról kilépve egyre inkább megszerettem.

Még nem volt vége az első napnak, le kellett érnünk Firenzébe, mert oda foglaltunk 2 éjszakára szállást (meg csak jobb este utazni, mint másnap, amikor az "értékes" városnéző idő telik el). A vonatjegyet Bolognába vettük meg (már a rendszer jelezte, hogy 10 perc késésben van a vonat, de nagyjából pontosan érkeztünk ennek ellenére F-be), rengeteg automata áll rendelkezésre, a rendes jegypénztárban mindig óriási sorok vannak. A jegyet egy automatába kell érvényesíteni, gyakorlatilag ráírja az állomás nevét és a dátumot.

Szerencsére a szállás nem volt messze a Firenze Santa Maria della Novella állomástól (és a belvárostól sem), de elég messze volt a turisták zsibogásától. Rögtön egy instant éjszakai városnézéssel kezdtük, a tornyokat követve, rengeteg ember az utcákon és a piazzákon, úgyhogy nem voltunk egyedül, pedig már 9-10 óra is bőven elmúlt.

Másnapra már megvoltak a lefoglalt jegyeink (+4 eur/múzeum) az Uffizi Galériába és az Accademiára, de ez sem segít semmit, ugyanúgy sorbanállás ("please join the queue", waaa), kicsit rövidebb a sor, mint akik nem foglaltak és talán gyorsabban halad minimálisan.. Egyébként egész Firenzét ez határozza meg. Visszatérve a programhoz,  megnéztük Dávidot, tényleg aránytalan néhol (pl a kézfeje) és egyébként óriási; és mellette sok más szobrot (többek között pár Michelangelótól származót is) és képet. Ezután sorakozás a Duomonál, közben én elsorakoztam magam a tourist office hoz, ahol ugyanúgy hosszas várakozás után sikerült szereznem várostérképet, a délutáni program, egy óriási ricottás-spenótos calzone beszerzése után pedig következett a Galleria degli Uffizi. A múzeumhoz van mindenféle itenary az interneten, melyik teremben, mit érdemes megnézni, mik a legfontosabban, ha az ember 1,5-3 óra alatt be akarja járni a termeket (ha jól emlékszem 91-es még biztos, hogy volt), ezeket hiába menti le az ember, hogy majd offline tudja követni a termeket, valahogy úgy van megoldva, hogy internet nélkül ne lehessen használni (a múzeum honlapján csak az olasz verzió van fenn, de azt legalább lehetett használni offline módban is, és a lényeget kiszűrtük belőle), egyébként más olasz honlapok is hasonlóan használhatók offline, na mindegy. :o  Végül megnéztünk mindent, ami fontos, annak ellenére, hogy átépítések miatt bizonyos termek képei át vannak ide-oda helyezve. A végére már teljesen beleszédültünk a művészetbe, úgyhogy elmentünk a Salvatore Ferragamo múzeumba. Valószínűleg fogalma sincs az átlagembernek, hogy mi ez (nekünk se volt pár héttel ezelőttig/szeptemberig), gyakorlatilag ez, alapvetően egy luxuscipőmárka, hollywood-i sztároknak (normál és filmbeli használatra), meg királyoknak/királynőknek készítettek/készítenek cipőket. Az sokat elmond a cég nevét adó alapítóról és a márkáról, minőségről, stb (:D), hogy orvosi tanulmányokat kezdett azért, hogy elkészítse a legtökéletesebb cipőt, állítólag (egyetemi fashion and luxury tanár) ezek a cipők bármikor, bármeddig kényelmesek. Apropó cipő, lenne egy kérdésem, hogy otthon is majdnem minden nő nagyjából (elegánsabb fekete) férficipőnek megfelelő lábbelit hord? Mert itt azt hordanak és azt lehet kapni, és a kirakatban néha komolyan nehéz megállapítani, hogy akkor most ki a célközönség..

Firenzében van az Uffiziken, Mediciken és Dávidon kívül egyébként sok (luxus)divatcég központja, múzeuma, stb. A Gucci museo például egy külön márka nagyjából, a shop részleg hosszabb nyitvatartással rendelkezik, úgyhogy oda sikerült bejutni (meg amúgy is, azért egy ilyen "divatos" múzeum elég volt).

Még aznap, rendes turistához mérten, meg kellett nézni a naplementét a Piazza Michelangeloról, a probléma csak annyi volt, hogy a cipőkkel kicsit elment az idő (:)) ), és ugye fel is kell menni egy nagyobb dombra, úgyhogy majdnem lement a nap, mire felértünk, de azért pár képet még sikerült készíteni. Persze itt is rengetegen, nemcsak turisták, háttérben utcazenész zenélget mindenfélét, szóval nagyon romantikus a dolog, érdemes lehet megnézni, hogy aznap mikor megy le a nap, és előtte odaérni. ;)

Vacsorára maradt a calzonéből, meg beestünk egy boltba zárás előtt fél perccel, és sikerült találni Bresaola-t (ez egy sonkaféle, nagyjából 50 eur/kg-os áron fut, de színtiszta, hajszálvékony hús) meg egy kisebb chiantit (régióra jellemző borféle).

Másnap fél 9 körülre már a Pitti Palotában a Boboli kertnél voltunk, semmi sor (végree!!), tiszta ködös volt az idő, csak pár turista szállingózott a Ponte Vecchión és a kertben is (jessz!). Óriási terület, gyönyörű kertek és kilátás, mindenhogy kombinálják a jegyeket, úgyhogy ruha, ezüst, porcelánmúzeumban is voltunk, plusz az egykori Medici rezidenciát (komolyabb művészeti gyűjtemény megintcsak) is bejártuk.

A keresztelőkápolnába sikerült bekukkantani reggel (akkor még nem volt nyitva, később meg ugye óriási sorok..), viszont kimaradt a Medici Kápolna és a Duomo 500 lépcsős kupolája (megintcsak sor és idő..). Mindenesetre kiderült, hogy az épület, ahol laktunk, tetőteraszáról is gyönyörű kilátás nyílik a városra, úgyhogy legalább ezt megnéztük még az utolsó pillanatban az indulás előtt. :)

Perugiába olyan fél 5 körül érkeztünk (egyébként telekocsival mentünk volna, de lemondta a sofőr előző nap), kicsit tanakodtunk a helyiek segítségével, hogy hogyan is kéne eljutni a Masterchoc (csoki)fesztiválra, végül egy bácsi a jegyvásárlástól kezdve, az minimetró állomásig kísérve segített, közben mesélt a gyerekeiről, akik mind Milánóban dolgoznak, mert csak ott van munka.. Ez a minimetró közlekedik a városban, vagyis a történelmi belvárosba ezzel lehet feljutni, nagyjából néha hullámvasútra hasonlít, teljesen önműködő, vagyis nincs rajta vezető, és nagyjából 15 embert képes szállítani (de elég gyakran járnak), azt hiszem 2 bicikli is elfér rajta hivatalosan. Tehát feljutottunk a hegyre, és a városba, rengeteg ember, a legtöbben ekkor már lefelé jöttek, óriási sorok a visszafele oldalon (most legalább jó helyen voltunk :)) Begyűjtöttük az előre megvett Chococard-jainkat, amivel kaptunk egy halom csokit, meg egyebeket, közben persze nézegettük a mindenféle csokimárkák standjait :) :) Tudom, hogy drágák a kézműves csokik, meg úgy általában a finom csokik, de szerintem itt az átlagnál is drágább volt pl egy Lindt vagy Ritter tábla (persze, nem ezeket kell venni, ha Olaszo ban van az ember csokifesztiválon), de átlagosan 40 eur/kg körül volt a csokik ára, és ez így volt kiírva, mert nagy tömbökből vágták/törték az embereknek. Volt csokitömbből csokiszobor faragás is, csokicipő, csokiszerszámok, csokipizza, minden, amit el lehet képzelni, és az csokiból..

Ez az esténk volt a legérdekesebb, mert az első couchsurfing kalandunkat éltük át. Összességében jól sikerült, egy kedves huszonvége-harmincas pár fogadott be minket, ők gyakran fogadnak így utazókat, és ők is így járják a világot, pl már voltak magyar vendégeik és náluk voltak Budapesten tavaly. Perugiából Sienába telekocsival mentünk volna az eredeti tervek szerint (a vonat olyan 30-50 eur között van valahol 3 átszállással), de lemondta a sofőr (erről kb este 11-kor értesültünk, és másnap 7-kor indultunk volna..). Viszont szerencsénkre a fogadó emberünknek Bolognába kellett menni a munkája miatt, úgyhogy Firenzéig el tudott minket vinni, onnan meg már jól el lehet jutni Sienába vonattal is.

És akkor jöjjön Siena, nem hagyhattuk ki a Campo-t (minden út ide vezet), a kagyló alakú teret, a Duomo-t, aminek a padlózata most éppen teljesen látogatható és látható, a keresztelőkápolnát, az altemplomot, a Museo dell'Opera-t és a kilátást a Facciatone-ról (az all inclusive ticket ezt mind tartalmazza). Sétálgattunk, próbáltunk valamit keresni ebédre, de annyira benn voltunk a városban, hogy tourist menün kívül, csak 15-20 euró/főétel helyeket találtunk, úgyhogy végül maradtunk egy jó gyrosnál (úgyis régen ettem). És valóban igaz az, hogy minden gyrososnál, kínainál ott vannak az olasz ételek (leginkább pizzák) is, és például frissen sütött tortillába (vagy inkább pizzatésztába) kaptuk a gyrosunkat. Majd visszamentünk Firenzébe, mert onnan (viszonylag jó áron és) sűrűn jönnek telekocsisok Milanoba/felé.. :) Még egy gondolat Siénáról, sok csoport (még a Led Zeppelin magyar utazási iroda csoportjával is találkoztunk), sok turista, persze ugyanez Firenzében is megvan (ott is találkoztunk több magyarral is, még valami egyetemi művészeti csoporttal is az Uffiziben, akik egy napra jöttek Firenzébe..), de Sienaban még többnek tűnik, pedig annyi kis sétálóutca van, de mind tele volt emberrel. Ami a turistákat illeti F-ben és S-ban is számos amerikaival/csoporttal, némettel, és franciával találkoztunk (és még volt egy valami hörgős nyelvű nép is, nem jöttünk rá, hogy kik lehetnek).

Összességében jól éreztem magam ezalatt a pár nap alatt, érződött, hogy délebbre mentünk Milánótól, egyre kedvesebbek (nem arról van szó, hogy a milánóiak nem kedvesek, csak kicsit "zordabbak", persze csak olaszos mértékben)  voltak az emberek és a városok is egyre mediterránabbaknak tűntek. A telekocsi is jól működik itt (kivéve, amikor lemondják), és a couchsurfing is jó móka. :) (mondjuk Nápolyban még gondolkodom, hogy merjek-e keresni fogadó embert.. :))

Pár képet töltöttem fel (sajnos nem enged sokat), és még egy kis zenét is rakok fel. :)

Már 7. hete vagyok kinn, a tanítás fele gyakorlatilag lement, jövő héten lesz a negyedéves vizsgahét, ekkor nincsenek órák. Mivel nekem egyetlen negyedéves vizsgám sincs (ez inkább az alapszakosokra jellemző, a mesteresektől max 1-2 negyedévest hallottam), gyakorlatilag lesz egy szabad hetem, amit leginkább olasz és rendes tárgyaimhoz szükséges tanulásra szánom. Az olaszhoz, angolhoz, meg sok egyéb nyelvekhez nagy segítséget nyújt az egyetem Language Center-e, itt rengeteg nyelvkönyv és segédanyag található, amelyek a nyitvatartási idő alatt szabadon használhatók, sajnos nem lehet kölcsönözni, de ott is elég jól lehet tanulni, haladni a dolgokkal, két óriási "laboratórium" is van. Ez azt jelenti, hogy két nagy terem, tele számítógépekkel, amikhez van fejhallgató is, bizonyos időszakokban nyelvtanárok is rendelkezésre állnak, lehet velük konzultálni, beszélni, szóval minden adott csak menni kell és tanulni.

Közben jelentkeztem "Language exchange" programra, vagyis, én angolt "tanítok" (azért nagy tanításról nincsen szó :D) egy olasznak és ő nekem olaszt. Már egyszer találkoztunk, nagyon kedves lány, ő már tavaly decemberben végzett a Bocconin (marketing mestert), most gyakornok egy főleg ékszerekre szakosodott cégnél. Ő angolul beszél hozzám, én hozzá olaszul, (elég vicces, meg kell hagyni, neki többször kell javítani a beszédemet, mint nekem az övét..) ő is beszél franciául is, úgyhogy majd azt is biztos gyakoroljuk. :) A program egyébként nagyon komolyan szervezett, pl. az emailben a programleírás mellett jöttek mindenféle ellenőrző lapok, meg ilyen dokumentációs papírok, hogy az egyes találkozókon mit vettünk át, mit csináltunk, mit olvastunk, stb.. Ezt a programot is a fentebb említett Language Center szervezi.

Lassan már nekem is betelnek a hétvégéim decemberig, a következőn például egy esküvőre megyek. Mivel a néni (ahol lakom) egyik lánya meghívott az esküvőjére, ami itt lesz Milánóban. A globalizáció jegyében egy román emberke lesz a férje (aki már 12 éve kinn dolgozik..), és nem tudnak meghívni mindenkit, szóval olyan "kis" esküvő lesz, 30 emberrel. Vediamo.. :)

A "nagy szünet örömére" valahova csak kell utazni, úgyhogy Krisztivel, a másik magyar lánnyal egy gyors hosszú hétvégére elugrunk Parmaba, Bolognaba, Firenzebe, a Perugiaba, itt éppen most lesz a Masterchoc, vagyis egy nemzetközi csokifesztivál. Visszafelé beugrunk még Sienába is. Mindezt 4 nap alatt, biciklivel, telekocsival, vonattal, couchsurfinggel, airbnb-vel és azt hiszem ennyi. :) Holnap 7.25-kor már találkozunk a telekocsis emberkével, úgyhogy mára ennyi is a poszt.

Már pár Erasmus beszámolóban írták, hogy havi egy ATM (helyi BKV) sztrájkra kell számítani. Ez egészen ki is ment a fejemből, egészen szeptember 29-éig, amikor az ISD Office (a csereféléven lévő nemzetközi diákokkal foglalkozó iroda) posztolta a hírt, miszerint szept. 30-án sztrájk lesz a nap bizonyos részeiben (csak, hogy meglegyen a havi egy, ez fontos..). Mindenki eléggé ráaggódott, de leginkább azok, akik a gyalog egy órányira lévő kollégiumban laknak (a cserediákok nagyrésze, már aki kapott kolit). Egyébként a várakozásokkal ellentétben, nagyjából minden járt, csak ritkábban, szóval ennyit az olaszok sztrájkolásáról.. Engem ez nem nagyon érintett, mivel én gyalog szoktam egyetemre járni.

Alapvetően a milánói közlekedésről akartam írni, nem a sztrájkról, úgyhogy rá is térnék a lényegre. Nagy újdonság nincsen a tömegközlekedés terén, van 3 metróvonal (viszonylag jól lefedik a várost, egy-egy vonal az útvonalak végén többfelé ágazik, ja és nem építenek négyes metrót), sok villamos, sok busz és troli. A járművek állapota eltérő, vannak újabb és régebbi villamosok, a metróra azt mondanám, hogy valamivel jobb (na jó, lehet, hogy többel), mint a mi M3 vonalon közlekedő járgányaink. Egy vonaljegy ára 1,50 eur (Milano városi határán belül érvényes, sok metróvonal végállomására ilyen jeggyel nem lehet kijutni), havi bérlet diákoknak 22 eur. És, havi bérletet nem lehet csak úgy venni, mint nálunk, külön chipkártyát kell igényelni, amihez olasz adószám, meg ilyen kedves bürökratív számok kellenek (ezután kb 2 hét és megjön a kártya, a kártyát hónap 15-e után nem lehet feltölteni), ezek után úgy döntöttem, hogy én ebből a játékból kimaradok. Adminisztráció így is van elég, mind a küldő, mind a fogadó egyetemen.

Ja, és az éjszakai közlekedésről: alapvetően csak pénteken és szombaton van, de a többi napokon is pl metrópótló buszok járnak, szóval lehet közlekedni. Egyébként a metrók, villamosok (buszokkal és trolikkal nem volt dolgom, de feltételezm, hogy azok is) sokkal tovább járnak, mint nálunk (metró pl fél 1-1-ig).

Ami ezen kívül nagyon pozitív, hogy sokan használják a public sharing megoldásokat. A városban létezik közösségi kerékpár- és autóhasználat. A BikeMi rendszert már sikerült az első héten kipróbálnom, sokkal használhatóbb a rendszer és a bicikli is, mint a BuBi. Interneten vagy az ATM irodákban lehet előfizetni rá, napi (2,5 eur), heti (6 eur) és éves (36 eur) jegyek vannak. A napi és hetijegy vásárlás elég egyszerűen megy, mert a fizetés után rögtön megkapja az ember a kódot, amivel kiváltható a bicikli. Az éves picit bonyolultabb, mert postán küldik ki a kártyát. (juhéé nekem is megérkezett!!)

A másik jó dolog a car sharing, az is hasonlóan működik, a regisztráció után (csak eu-s jogsit fogadnak el, így jártak az amerikaiak) kb 0,25 eur/percért lehet használni az autókat (ez már a legtöbb esetben a benzint is tartalmazza). Külön alkalmazás van arra, hogy hol található a legközelebbi autó a felhasználóhoz, és azon keresztül le lehet foglalni a járművet, utána meg csak be kell pötyögni a személyes kódot az autó érintőképernyős kis rendszerébe. Több cég is működik, olyan 400-600 közösségi autó futkorászik Milánó utcáin, eléggé gyakori látvány. Jellemzően (kis városi autókat lehet így használni (Smart, természetesen Fiat 500, stb). Ez a normál, saját tulajdonú járművekre is igaz, persze előfordulnak kivételek, de azért egy kis Fiattal, vagy Minivel,  vagy Tango 600-zal (egyszemélyes autó), de adj'Isten egy Alfa Romeo MiTo-val is jobban lehet az össze-vissza parkolást/zebrára állást/járdára állást több sorban gyakorolni.. :) :)

Igyekszem behozni a lemaradásomat, és rögzíteni, mik is történtek nagyjából az elmúlt hónapban. Ezt követően inkább egy-egy témában fogok írni, kivéve a különlegesebb eseményeket, kirándulásokat. :)

Allora, befejeződött a "Crash Course", azaz az első intenzív nyelvi felkészítő, a végén komoly vizsgát írtunk meg, kb mint egy tényleges nyelvvizsgán, szóbelivel, hallgatással, íráskészséggel, olvasásértéssel, mindennel együtt. Azok mehetnek tovább a "Follow-up"-ra (a nyelvi kurzus folytatása), akiknek ez a vizsga sikerült. Amikor gyakoroltunk, B1-es feladatokat oldottunk meg, többé-kevésbé mindenki teljesítette a 60 %-ot, nagyjából én is, ennek külön örült a tanárnő, viszont a vizsgán, hogy mindenkinek meglegyen a sikerélménye, könnyített feladatokat kaptunk. A szóbeli részt hármasával tettük le, én egy japán lánnyal és egy német-francia lánnyal (aki egyébként Luxemburgban lakik, de most Angliában tanul, a Warwicken, - ez csak egy egyszerű példa az erasmusos társakat illetően) voltam, kulturális különbségek bőven itt is kijöttek, de erről majd később írok. Szóval épp ma kezdődött meg a "Follow-up", kb. 16-an vagyunk, bár páran valószínű hiányoztak. Az alapvető cél a B2-es (középfokú) vizsga decemberben, 1-2 embernek a C1-es (felsőfokú). A Professoressa azt mondta, hogy kemény tanulással nekem is van esélyem. :)

Elkezdődtek az egyetemi órák, végül annyit variáltam, hogy maradtak ugyanazok a tárgyak, amiket augusztusban felvettem még otthon, vagyis:

• Change management (ez váltja ki az itthoni változásmenedzsment tárgyat) - alapja az állandó változás :),
• Management of fashion and luxury companies (az Yves Saint Laurent-nel (L'Oreal) lesz projektünk) - amolyan "kötelező milánói erasmusos tárgy",
• Operation Management Lab - ne csak mindig a stratégiáról legyen szó, a kurzus végén megyünk gyárlátogatásra is,
• Heritage management - mégiscsak Olaszországban van a világon a legtöbb világörökségi helyszín, és lesz study trip is Nápolyba,
• Innovation and competition in life science - eddig úgy tűnik, nagyon használható és alkalmazható tudásra tehetünk szert, alaposabb betekintést enged a gyógyszeriparba.

Szerencsére van különbség a Corvinusos és az itteni tárgyaim között, egészen más a tanárok hozzáállása az egészhez. Sokkal jobban kitűnik az, hogy ezek mesteres kurzusok (ezeket csak mesteres hallgatók vehetik fel), 1-max 2 év múlva dolgozni fogunk, olyat kell átadni, amit használni is fogunk tudni, és nemcsak megtanulunk tételeket a vezetéselmélet történetéből, és ezt írásban és szóban is visszakérik.. na jó, mindegy is..

Az ESN-es Welcome Weeks sorozat is véget ért, próbáltam minél több programra elmenni, minél több embert megismerni, de 700 ember baromi sok, így is volt olyan óra, ahol senkit, még arcról sem ismertem. Kirándultunk a Comó-i tónál és Torinóban (ezeket is majd részletezem). Gyönyörű helyek (facebook-on már vannak képek), eközben is új emberekkel ismerkedtem meg.

A múlt héten zajlott a 2014-es Milanói Fashion Week, annak is a női része. Mindezt a Vogue Fashion Night Out "nyitja meg", amikor is minden valamit is számító üzlet (leginkább a Galleriában és a Corso Venezián, meg az egyéb shopping negyedekben) este 10-éjfélig van nyitva, különböző programokat rendeznek, kijönnek a legújabb kollekciók, esetenként 5-10 %-kal kedvezményesen lehet belőle vásárolni, vagy csak egyszerűen ingyen Martinit/koktélt osztogatnak. Persze óriási a tömeg, mindenki a Duomonál és a Breraban nyomul az utcákon. Nekem elég későig volt órám (kb 7-8), úgyhogy én viszonylag későn értem oda a programokra, de azért valamennyire én is részese lehettem az eseménynek. Másnapra kinéztünk pár divatbemutatót, de ezekre sajnos normál ember nem juthat be: rajta kell lenni a listán, mint designer vagy egyéb szakmabeli személy, vagy jegyet kell venni, de azt is jó elővételben. De azért megpróbáltuk.. :)

Még a Vogue Fashion Night Out és a divatbemutatók között beugrottunk megnézni az Utolsó vacsorát, lenyűgöző élőben. Kitartó honlapböngészéssel az utolsó pillanatban lehet rá venni jegyet, ha szerencséje van az embernek. Egyébként tele van ázsiai csoporttal, a jegyek egyik felét ők veszik meg, a másik felét pedig ügynökségek, akik sokszorosáért adják tovább az érdeklődő turistáknak (és ha nincs annyi érdeklődő turista, aki 18-40 eurót szánna a kép megtekintésére, akkor kerülnek vissza a múzeum honlapjára a 3-8 eurós jegyek).

A hétvégén maradok a városban, úgyhogy remélhetőleg gyarapodik majd a bejegyzések száma is. :)

ciao a tutti,

megkezdodott az ujabb kaland, megerkeztem pènteken Milànòba. Szerencsere van szallasom is, azzal is minden rendben (a cimben szereplo etel volt az eloetel, majd utana jott valami kis spenotos mozzarellas husi edeskomeny korettel), igaz meg nincsen internetem, de remelhetoleg azt is hamarosan be tudom uzemelni. Kartyam mar van az internet stick-hez, eppen csak internet stick kell, mert Olaszorszagban vagyunk, ahol futyulnek az europai szabvanyokra (es ami mukodik Magyaro-n, vagz Nemeto-ban, az itt nyilvan nem). Igy tortent meg az is, hogy elso este sikerult az egyikfele konnektoratalakitoba (!!) beleszoritani a laptoptoltomet. ja mert, hogy konnektorbol es atalakitobol is tobb van mar rogton a lakasban is (megjegyzem, amit mi hasznalunk konnektort, ok azt nemet jelzovel hasznaljak)..

Az egyetem nagyjabol 20-25 percre van gyalog, ez nagyjabol 4-5 megallora van a lakastol (attol fugg, hogy melyik epuletbe kell menni), de en gyalog szoktam menni. Egyreszt baromi jo ido van, masreszt egy kis mozgas nem art (es harmadreszt akkor hasznalom a megvett 10 jegyemet, amikor nagyon raszorulok (pl 15 megallot kell menni Milano kozigazgatasi hataran kivulre egy centro commerciale-be, de errol majd esetleg kesobb, vagy ejjel) . Ezen a heten meg csak a crash course indult el, ez azt jelenti, hogy csak olasz nyelvi oraink vannak. Mindenfele eligazito meeting volt mar, tobb, mint 700 kulfoldi cserediak tolti ezt a felevet a Bocconin. Olasz kurzusra visszaterve, mar majus/juniusban volt egy online szintfelmero, az alapjan a kezdo utani kurzusra osztottak be. Hetfon ott is kezdtem a napot (a mindenfele becheckolas es papirmunka utan), de kiderult, hogy nagyjabol kezdo csoportrol van szo, rengeteg spanyollal/argentinnal akik olaszul nem tudnak, de viszonylag jol meg tudtak irni a felmero tesztet kulonosebb olasz elokepzettseg nelkul. Eddig ugy tunik, hogy az olaszok legalabb a nyelvunk miatt tisztelnek minket, magyarokat, mivel a szunetben jeleztem a tanarnonek, hogy en ezeket mar tanultam, amiket venni fog ez a csoport, mit ajanl, mennyire nehez a kovetkezo szint, 2 amerikai is ugyanezzel a keressel fordult a tanarnohoz. Eloszor oket elintezte, hogz ok nem mehetnek, szeen vegyek meg az ahhoz a csoporthoz tartozo konyveket es nyugodjanak bele, hogy ebbe fognak maradni, mert gyakorolni kell meg az olaszukat. En ekkor azt hittem, hogy akkor ram is ugyanez vonatkozik. De nem, en atmehettem, mert en a vilag egyik legnehezebb nyelvet beszelem, bezzeg az amerikaiaknak meg logikajuk sincs, semmit nem tudnak meg, csak azt hiszik, szoval ok csak gyakoroljanak, en meg probaljam meg a kovetkezo szintet (ami nagyjabol alapfoku szintnek felel meg). Hat igy kerultem az elementery groupba egy halom amerikai (de ok mar tenyleg tudnak is valamit), ausztral, angol, skot, francia, nemet, luxemburgi, sved, spanyol, japan koze.. Ez a kurzus 2 hetig tart, utana jon a "follow up", ami mar kozepfoku szintnek felel meg. Eloszor eleg neheznek tunt (jo, meg most sem annyira egyszeru), azt sem ertettem, amit a tanarno tolem kerdezett, meg a temak is olyanok, mint pl a bevandorlas az orszagodban, meselj rola, munka, gyakornoksag a fiatalok koreben, mivel lehet motivalni a mai fiatalokat, mit szolsz a "stay hungry, stay foolish" Steve Jobs gondolatahoz, mit jelent (nagyon sokan nem tudtak elvonatkoztatni az ehes es bolond szavak eredeti jelentesetol), negativ vagy pozitiv a mondat.. Ma egyebkent mar en is hozzaszoltam a dolgokhoz, es ekkor ez a tanarno is kiemelte, hogy ugye mindenki tudja, hogy a magyar nyelv az egyik legnehezebb, es "brava, brava" (vagyis "ugyes")

Elso jelentkezesre ennyit, jo volt az a krumplis pizza ma ebedre (ez volt a bufeben a nap pizzaja, legkozelebb nem ilyet valasztok), de lassan inkabb hazamegyek. :)

Egész eddig nagyon szép idő volt (teljesen nyáriasnak mondható, még a helyiek is meg voltak lepve), de tegnap és ma már komoly viharok és esők jelentek meg, és közben az idő is lehűlt, szóval "minden a helyén".

Ezen a héten viszonylag keveset voltunk az iskolában, hétfőn a brémai Mercedes gyárban kezdtük a napot. Hasonló a rendszer, meg nyilván a gyártási folyamat a kecskeméti gyárhoz, azonban a méretek nagyban eltérnek. Itt gyártják a C, E és S osztály bizonyos modelljeit, kb 300 robot hegeszt (Kecskeméten kb 20), rengeteg ember dolgozik (talán 12000 összesen), és a nyári diákmunkások is óriási halom pénzekért dolgoznak 6 hetet. Az egyik (vázösszeszerelő) épületben komolyan kicsit féltem, lenn hegesztenek a robotok (szerencséd van, épp nem nézel bele), a látogatóútvonal egy-két emelettel feljebb fut, de a hegesztőlángok/szikrák (vagy mik) meg folyton felcsaptak, mi meg csak sétálgattunk ott egy védőszemüveggel a fejünkön.

Szerdán lemondta a tanár az órákat, úgyhogy online marketinggel nem foglalkoztunk, bár megvan az összes slide a mappánkban, meg a pendrivon. Reggelizni a Hochschuléba mentünk, mert bemutatták a szervezők, hogy mi is az a német "Butterbrotfrühstück", szóval volt sokféle kenyér ( nagyon sokmagvas, sokmagvas, meg közepesen, meg kevésbé meg egyáltalán, meg kenyér, másféle magvakkal), a legfinomabb brémai lekvár, felvágottak, sajtok, ja és vaj. :) Voltak olyan tervek, hogy megyünk Hannoverbe, de a többiek nem akartak jönni, csak a lakótársamat tudtam rávenni, de végül arra gondoltunk, hogy akkor majd szombaton hátha többen jönnek, vagy a jogi csoportból is csatlakoznak. Így belevetettem magam a belvárosi forgatagba (néha a boltok nyári kiárusításába..).

Csütörtökön Papenburgba utaztunk, itt gyártják 1795 óta a legmodernebb, legluxusabb óriás tenger és óceánjárókat, óriási élmény volt (igyekszem képet rakni róla). Ez ilyen ebédidőben történt (kora reggel indultunk, szóval mindenki csak reggelizett), utána mentünk magát a várost megnézni. Itt az idegenvezető képes volt bevinni a város legjobb éttermébe és cukrászdájába, nyilván gyorsan mindenki magához vette a világ legjobb fagyiját (az idegenvezteő mondta), a görög srác még neki is állt ebédelni.. :D erre azért kicsit kiakadt az idegenvezető. Mi végisétáltunk a város folyója mellett (nyilván a part tele volt halassal, étteremmel, meg gyrosossal), nagyon szép és hangulatos város, de a végére nagyon elfáradtunk, és egyből mentünk is a vonatunkhoz, semmi szabadidő vagy evési lehetőség, és 3-kor emiatt már kicsit morcik voltunk, de az állomáson szerencsére volt egy pékség, ahol egyébként túrófánkot is árultak. :) Én is akartam venni, de annyira nem az édességekre koncentráltam, hogy végül ez elmaradt sajnos. (azóta Brémába is ezt keresem).

A héten 2 témával foglalkoztunk az egyik pénzügyes, végigvettük a pénz fogalmától, a DM-ről az EUR-ra való átváltáson keresztül az egész EU pénzügyi rendszerét. A tanár már nemcsak a görögöket, hanem az olaszokat és a spanyolokat is elővette (spanyol nincs a csoportban, de mindig megkérdezte, hogy akkor ki is van Spanyolországból) Mindehhez van egy könyvünk (2014-es kiadás, szóval nagyon menő és aktuális), amit haza is vihetünk. Ha már a könyveknél tartunk, kaptunk egy másikat is, az inkább gazdasági lexikon, témákra bontva magyarázza a fogalmakat. Volt egy kis konfliktus a francia lány és a legelső (Prof Busse) között a környezetbarátságról és arról, hogy a feladott 20 kg-os poggyászba mi fér bele, és mi nem. Na a lényeg csak annyi, hogy a francia lány nem akarja feleslegesen hazacipelni a kurzuson kapott papírokat, a könyveket lehet, hogy elviszi. Mindeközben odasúg nekem a kazah lakótársam, hogy akkor most komolyan elvihetjük még a könyveket is? :D

Visszatérve a tanuláshoz, a második téma az interkulturális kompetencia volt, na erről hadd ne kelljen semmit se mondani. Kb a szervmagórák szintjét hozta az óra sajnos. Közben viszont a szőke magas, kékszemű német tanárnő visszavezette, hogy miért ilyen nagyon rendezettek, precízek és rendesek a németek: a protestanizmus, kérem szépen, minden Lutherrel kezdődött, minden ezen alapszik. Meg lehet nézni a katolikusokat, meg az olaszokat, meg a többi katolikus országot, hogy ott milyen rend van.. na kész. De még mindig van tovább: jöttek a magyarok, hogy mi mennyire kevert nemzet vagyunk és hogy nincsenek hagyományaink, nincs semmi (ezt részben a másik magyar is mondta, én meg azért próbálkoztam ellenkezni). És akkor a tanár, hogy persze, hiszen mi igazából az osztrákokhoz tartoztunk mindig, és hogy most csak egy kis darabka maradt, ahol nagy a keveredés. wtf.. na jó, mindegy, ezt a vonalat most nem folytatom, lehet, hogy van az egészben igazság, de na.

Iszonyatosan gyorsan telik az idő, a posztok meg nem íródnak meg maguktól, na de most igyekszem behozni a lemaradásomat..

Előző kedden mentünk Wolfsburgba, az Autostadtba. Ez gyakorlatilag egy tematikus park, ami az autóra épül, így volt egy egész épületnyi autókiállítás, a VW különböző márkáihoz tartozó autók tematikus "pavilonja". Ez nem a hagyományos értelemben vett szalon volt, hanem ilyen bemutatóhely, ami a szórakoztatásra volt kiélezve: Porsche részlegen 3 autóba lehetett beülni és fotózkodni, Lamborghini részlegen 8 percen keresztül mutatták be, hogy milyen hangokra képes az autó.. Ezek mellett egyébként a parkban rengeteg szökőkút volt, volt amit ugrálással lehetett aktiválni, de volt olyan is, hogy különböző kombinációt kellett "lépni", ahhoz, hogy valami attrakció legyen.. A gyárba konkrétan nem vittek be :(, csak egy 5 perces videót vetítettek le, hogy hogyan készülnek Wolfsburgban az autók. Ami még érdekes volt, azok az autótornyok (2 volt belőle), 20 emelet magasak, minden emeletre 20 autó fér be, gyakorlatilag eladás előtt minden autó ide kerül be, és egy speciális kétkarú szerkezet pakolja le és fel az autókat (rakok róla képet is).

Elbúcsúztunk a kedvenc Prof. Busse-nktől, már definiáltuk is a "to busse" igét. Csütörtökön és pénteken projektmenedzsmenttel foglalkoztunk, kivételesen nagyon gyakorlatias formában. Két projekt közül kellett választani, és ahogy haladtunk előre az elmélettel, úgy haladtunk a saját kis projektjeinkkel, szóval használható tudást kaptunk. Csütörtökön még voltunk az iskola planetáriumában (rengeteg orosszal együtt), elég kicsike a normál méretekhez képest, de jófej volt az előadó, bejártuk a déli és az északi földgömböt.

Pénteken ebédszünetben érkezett Zsombi, délután már mentünk is a Beck's-be gyárlátogatni, a végén pedig sörkóstolóval készültek. Itt egyébként 2 márka sörét gyártják, az egyik a Beck's, a másik pedig a Haake Beck, ez utóbbi inkább csak regionális sör, így máshol nem is nagyon ismerik, de ettől függetlenül jó. A sörkóstolón felszolgálták az első sört és nekünk kellett kitalálni, hogy Beck's, Beck's alkoholmentes vagy Haake Beck. Annyit mondok csak, hogy nem sikerült eltalálni. :D Ezután felszolgálták a másik félét is, majd a harmadik sört már mi választhattuk ki. Na most a vietnámi cseh, a görög, meg a többi nyugat-európai, akik a drága alkoholhoz vannak szokva, már kicsit (eléggé) becsiccsentettek ettől a mennyiségtől. Persze nem volt kötelező kérni, így tett a kazah lakótársam is.

A hétvégén Bremerhaven és Cuxhaven bejárása volt a cél. Bremerhaven gyakorlatilag Bréma kikötővárosa. A kikötőn, strandon, Klímaházon kívül sok érdekesség nem nagyon van. Na jó, még van pár régi, történelmi hajó és egy tengeralattjáró, amit a második világháborúra készítettek, de mire elkészült, vége lett a háborúnak (ezt is bejártuk belülről). Itt is érvényes a folyamatos, napi többszöri apály-dagály, úgyhogy gyorsan történnek az események a parton. Gyönyörű volt a kilátás egy 20 emeletes tetejéről, nagyon tetszett az egész. És ezután jött Cuxhaven, ez egy kisebb kikötőváros, mármint a kikötője nagy, de a város maga nem annyira. Hajókázva bejártuk a kikötőt, még norvég kábelezőhajókkal is találkoztunk.

Közben kiderült, hogy a harmadik heti program megváltozik, így hétfőre még bekerült egy Mercedes gyárlátogatás  (juhéé) és a szerdai tanítást pedig lemondta a tanár, úgyhogy az elmarad, csak egy "Butterbrotfrühstück-re kell/lehet (igazából nem kötelező) bemenni a Hochschuléba.

A mindenki által ismert Brémai muzsikusok szobra, a legenda szerint a szamár mindkét lábát meg kell fogni, és visszatérsz Brémába, vagy ha kívánsz valamit, akkor teljesülni fog. Ha csak egy lábát fogod meg, akkor "szamár szamárral fog kezet". :)

Weser-part

Böttcherstraße

Végre szép idő van.. (óramutató járásával megegyezően tőlem indulva: Maria (orosz), Prof. Busse, Dmitry (orosz brit, Dana (vietnámi cseh), Katarina (fehérorosz), Caroline (francia), Fruzsi (magyar), még a csoportban van egy olasz, és két görög és persze a lakótársam, ő fennmaradt a teremben.

Marktplatz

Első nap a városnézés előtt (emberek balról indulva: Donát (magyar), Soledad (spanyol), Giada (dél-svájci), mögöttük két lengyel, ők jogi kurzusra járnak, tovább: Tatiana (olasz), én, Nika (kazah), Nikola (cseh, jog), azt hiszem lengyel lány (jog), Dana (vietnámi cseh), Fruzsi, Maria (orosz) és Caroline fél cipője.

A fenti mondat (a játéknak vége, mi vagyunk a világbajnokok) állt a brémai "FUTÁR" kijelzőkön, na meg persze, hogy a WM-ünneplés miatt fennakadások lehetnek a városban.. (volt is)

Also, már egészen belejöttem a németezésbe, de még nem tartok az anyanyelvi folyékony szintnél, mint kb a többiek. Még mindig ugyanaz a tanár tartja az órákat, aki a múlt héten, szerencsére, már nem sokáig. Már kicsit mindenkinek elege van belőle, nagyjából mindenkit hülyének néz, egyedül talán a francia lányt nem, de azt meg beképzelt okoskodóként kezeli. A görög-német ellentét sokszor kijött a múlt héten, szegény görög lány meg csak hallgatta, ma egyébként egy újabb görög srác érkezett (:D). A magyarokat se hagyja ki a jóból, a Maslow-piramisról volt szó, és a piramis csúcsa ugye az önmegvalósítás, erre bekérdezte, hogy Magyarországon ismerjük-e ezt a szót, van-e erre lehetőség..

Az első héten majdnem minden este volt szervezett program, szerdán a "Curry Wurst Party - Welcome Party" és csütörtökön a "Disco Tour". A Curry Wurst Party nevéből adódóan curry wurst eszegetés volt, közben meg egy kis party rengeteg amerikaival és indiaival (háttérben pedig meccs). Egyébként a világ szinte minden tájáról érkeztek emberkék a brémai nyári egyetemre. Érdekes amúgy, hogy mi takarítani meg dolgozni megyünk camp leadernek Amerikába, ők meg a nyári szünetben Európába ruccanak ki egy kicsit tanulni, meg megnézni, hogy mi is ez itt kicsit pontosabban. A Disco tour lényegében kocsmatúrának fordítható le, de a Wirtschaft & Management kurzus ismerte ezeket a helyeket, az egyik az volt, ahová az első nap tértünk be, a másik pedig a "meccsnéző törzshelyünk". Ezután még elvittek bennünket Bréma első discojába, Lila Eule (elvileg egész Németországban is az első, de ebben nem vagyok biztos), rajtunk kívül éppen nem is volt senki, utána még továbbment a csapat a mostanában legmenőbb helyre. Ide én már nem mentem, de elvileg úgy nézett ki, mint egy cirkusz, és nem volt jó..

Mindeközben végig rossz idő volt, talán már csütörtökön kevesebbet esett az eső. Egyébként első nap megmondták, hogy Észak-Németországban vagyunk, ennek az előnye, hogy szinte mindenki Hochdeutsch-ot beszél, tehát itt beszélik a "legszebb" németet, és a hátránya az időjárás.. Ami még érdekes, de pozitív, hogy este 10-fél 11-ig világos van. Ganz gut.

A hétvégére szerencsére már használhatóbb volt az időjárás, a központilag szervezett hamburgi kirándulásra el is mentünk a másik magyar lánnyal. Nem voltunk túl sokan, nagyjából Hamburg egész központi része le volt zárva egy triatlonverseny miatt, plusz emiatt a belváros eléggé tömött volt, de azért vezetéssel körbejártuk gyorsan a várost, majd egy kis másfél órás hajókázás következett a kikötőben, óriási kikötő, óriási hajókkal, rengeteg konténerrel és egyéb rakománnyal (igyekszem majd képeket is felrakni :)).

Tegnap volt ugye a döntő, egész nap már mindenki mezekben, zászlókkal volt felszerelkezve, még a buszokra és villamosok tetejére is felrakták a német és a brémai zászlót. Délelőtt egyébként kinéztem a bolhapiacra, na itt már mindent beszéltek, de a Hochdeutschot azt biztos nem, mindenféle nemzet, mindenféle polgára árult mindent, de tényleg mindent, amit el lehet képzelni. Volt persze a szokásos szuper késkészlet, meg a régi porcelánok, meg biciklik, porszívók, fűnyírók, mercedes dísztárcsák, de egyébként sokan kvázi civilként kijöttek egy kis autóval (a profik óriási kamionokkal, de legalább lakókocsival vagy mikrobusszal érkeztek) a barátjukkal, barátnőjükkel kiárulni az otthon feleslegessé vált dolgokat, ruhákat, könyveket, órákat, stb. Így be is szereztem egy olasz szókártyacsomagot meg egy pons igeragozási táblázatot. :) Ételként kolbászt, sült krumplit és palacsintát lehetett kapni, de volt egy vegán lakókocsi is.

Visszatérve a tegnapi nap csúcspontjához, a döntőhöz: minden egyes védésnél, labdabirtoklásnál már nagy taps és "los, los, los" (gyerünk) kiabálások, persze nem maradhatott el az "ollé ollé ollé ollé unser Mannschaft, super Deutschland, super Deutschland..." kiáltás sem, de most a döntőnél sokkal koncentráltabbak és stresszesebbek voltak a meccs alatt a németek, úgyhogy a végén aktívabbak voltak kiabálás és ünneplés téren.. Na de akkor mindent kiadtak magukból, este sokáig szóltak az autódudák (szerencsére viszonylag közel a meccsnéző helyünkhöz, egy csendes, rendezett kis utcában lakom).

A kazah kis lakótársam továbbra is mindent megörökít és mindenről beszámol az otthoniaknak, a meccseket nem jött el megnézni, pedig ezek azért nem mindennapi meccs-nézések voltak. Már tudja azt is, mi az az uborka és, hogy hogyan működik a mosógép, sőt, hogy létezik és, hogy azzal is lehet mosni, nemcsak kézzel egy lavórban folyékony szappannal.. :D szóval nem csak neki lehet óriási kultúrsokkja, hanem nekem is megvan Kazahsztán felé.. Néha adódnak kisebb-nagyobb problémák, de remélhetőleg jól meg tudjuk oldani őket, bár már azt hittem, hogy 10 év kollégiumi lét után mindent elviselek, és (majdnem) mindent tolerálok, de kiderült: NEM! :D

kicsit ez a bejegyzés talán hosszúra sikeredett, majd igyekszem többször kevesebbet írni. :)

Második tanítási nap, az olasz lány hozza a formáját és kicsit elkésik (bár a cseh lány többet késett), egyébként nagyon vicces a CIB-ben megszokott olaszos angol után most olaszos németet hallgatni, pont úgy ejti ki a német szavakat, ahogy ezt az olaszban tenné, kicsit néha érthetetlen, de hozzá kell szokni :D Jött egy új lány is, ő fehérorosz, úgyhogy tovább erősítette az orosz csapatot, az ebédnél már majdnem csak oroszul beszéltek, a többieket kizárva..

Ma már/is mindenki focilázban ég, a többiek vettek is mindenféle szurkolóeszközt, meg német hajpántot, akartunk foglalni valami helyet, hogy együtt nézzük, de kinevettek, hogy egy nappal a meccs előtt mit akarunk.. Úgyhogy kitalálta a brit orosz, hogy akkor menjünk a stadionba, ott óriáskivetítőn lehet nézni a meccset, viszont egész nap eddig esett az eső, elvileg este 7-kor találkozunk a Rolandnál, de én csak majd később megyek, a meccs mégiscsak 10 órától lesz..

és mi lesz holnap, vagy utána? :o (a foci lázat tekintve)